Ennek a kenyérnek
hosszú története van ám. De kezdjük az elején J
Az a
tapasztalatom, hogy ha nincs konkrét receptem, akkor két dologra bízom a
sikert: az ösztönömre és a szeretetre. Mert ha kapkodva végzek el bármit is,
akkor abból semmi jó nem sül ki.
Régebben láttam
egy szép kerek kelesztőkosarat, ami kép alapján azonnali szerelem lett. Egy
drága barátnőm, Móni, meglepett egy ilyen kosárral. De nem akárhogy, hanem
Budapestre vitte Németországból, én pedig tovább hoztam, egész hazáig.
Szemeztünk is egymással egy ideig, de valahogy a sima, egyszerű kenyérkék nem
akartak belehuppani egy kelés erejére a kosárba. J Tegnap elővettem és eldöntöttem, addig
teszek veszek, míg lesz egy szép kis kenyérkém, amit a kosár ihlet. Egyet
biztos tudtam, vadkovászosnak kell lennie, ezért Kázmér kovászból
újáélesztettem egy adagot. A többi dolgot az ösztönre bíztam: ki-be járkáltam
a spájzba és leszedtem a polcról amit az ösztön diktált. Szembetaláltam magam
kenyérliszttel, teljes kiörlésü liszttel, tökmaggal, tökmagolajjal és a
konyhapulton fortyogó Kázmérral.
Nekiláttam
összeállítani, összesímogatni a kenyeret J
Hozzávalók:
250g kenyérliszt
200g teljes
kiörlésü búzaliszt
150-160 g víz (e
helyes mennyiséget a tészta állagából lehet megállapítani)
110 g aktív
kovász
egy marék apróra
vágott, hántolt tökmag
2 evőkanál
tökmagolaj
A kovászt már
elkészítettem előző nap, hiszen Kázmér kovász már két hónapja szunnyadt a
hűtőbe, de becsületére legyen mondva, szépen magához tért. A kovász
készítésről, nevelésről többet megtudhatsz itt.
A liszteket a
sóval szépen összekevergettem, majd hozzáadtam a kovászt és apránként a vizet
felváltva a tökmagolajjal dagasztani kezdtem a tésztát. Azért apránként és felváltva,
mert így lehet érezni dagasztás közben az arányokat. A tészta eleinte
reagacsosabb, majd ahogy többet dagasszuk, szép lassan leválik majd úgy a
kezünkről, mint a keverőtál faláról is. Csak türelmesnek kell lenni J Legvégén hozzáadtam az apróra vágott
tökmagot is. Ezután hagytam a tésztát duplájára kelni, majd ujból
átdagasztottam, kerek cipót formáztam belőle és belehelyeztem a kilisztezett
kelesztőtálba, majd letakartam és ismét hagytam megkelni. Ez idő alatt egy
nagyobb kerek lábast kibéleltem sütőpapírral. Amikor majdnem duplájára kelt a
tészta, kifordítottam a kelesztő tálból és elhelyeztem a sütőpapíros lábasban.
Majd fedővel lefedtem a lábast és előmelegített sütőbe tettem. (a lábas fedelét
belólről spricceljük be egy kis vízzel, így biztosítjuk a párát sülés közben)
Így sütöttem 40-45 percet, majd kivettem a lábasból és további 10 percig
sütöttem a rácson. Ettől a 10 perctől lett a héja jó ropogós, a belseje viszont
finom szaftos. Ez egy vadkovászos kenyér, tehát eleve nem az a szellős típus.
Nekem eddig ez A
KENYÉR, csupa nagybetüvel. Mitől jó a kenyér? Hogy egymagában is íze van,
ehető, szinte semmi nem kell mellé, így is finom J Próbáld ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése