A történet ott kezdődött, hogy egy ismerősöm felhívta a figyelmem erre a fajta kenyérre. Kicsit utánaolvastam, utánakérdeztem és szinte mindenki a Szemirámisz függőkertje által használt receptet ajánlotta. Gondoltam, legyen, kipróbálom :)
Ha valaki, bárki kenyérsütésre adja a fejét, nyugodt szívvel ajánlom ezt a fajta kenyeret első próbálkozásképpen, hiszen nem kell dagasztani és túl sok dolog nincs vele. Az arányok betartásával garantált a siker! És szerintem nincs jobb egy saját sütésű kenyérnél. :)
Hozzávalók:
500 g kenyérliszt
4 dl langyos víz
17 g friss élesztő
12 g só
1 kávéskanál cukor
Elkészítése:
A történet a sütést megelőző este kezdődik. Egy nagy tálba elkészítettem a lisztet, hozzákevertem a sót, cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. Hozzáadtam a langyos vizet és egy fakanállal jól elkevertem a hozzávalókat. Másnapig szobahőmérsékleten pihentettem. (állnia kell körülbelül 10-12 órát)
Reggel a nyújtódeszkám alaposan megliszteztem, kiborítottam rá a tésztát és két részre osztottam. Egyenként téglalappá lapogattam a tenyeremmel ( nem kell hozzá nyújtófa), majd ezt követően feltekertem mint a bejglit. Nem kell félni, a tészta eléggé lágy, de ha alaposan lisztezett deszkán dolgozunk, akkor nem ragad le a tészta. Amikor feltekertük, tekerünk rajta kettőt-hármat, úgy mint amikor kézzel törölközőt tekerünk, csak ezt kicsit finomabban :)
Én a második téglalapra szórtam provance-i fűszereket és megszórtam egy pár fekete kimagozott és négybe vágott olívabogyóval, így egyből kétfajta kenyeret kapunk. (Itt ennél a résznél mindenkire rábízom, hogy fűszerezi-e a kenyeret, vagy sem. Az enyémekbe volt, hogy olasz fűszer került aszalt paradicsommal, volt hogy zöldfűszerek, de simán is nagyon finom!)
A megformázott kenyereket rátettem egy sütőpapírral kibélelt tepsire és hagytam egy fél órácskát pihenni őket, addig bemelegítettem a sütőt. A sütőbe tegyünk egy kisebb lábosba vizet, ettől lesz majd gőz a sütőben. A fél óra elteltével a kenyérkéket bespricceltem egy kis vízzel, meghintettem liszttel és körülbelül 40 perc alatt megsütöttem őket, majd rácson hagytam őket kihűlni.
A fehérkenyérnél picit tömörebb állagú kenyeret kapunk, melynek héja ropogós, belseje szaftosan puha. Arról nem is beszélve, micsoda illat terjeng majd a konyhában, miközben sülnek a kenyérkék :)
Ennyi? – kérdezhetnéd. Hát ennyi! Én mondtam, hogy nem nehéz dolog ez ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése