Előkészület a kenyérsütéshez, kovász és öregtészta

 Arra kérlek, hogy ezt a bejegyzést nyitott szívvel és lélekkel olvasd és fogadd el azt, hogy az igazán jó kenyérhez egy kis idő szükségeltetik. De ne csüggedj, mert ebből nekem sem sok van, hiszen nekem is van munkahelyem, vannak gyermekeim, néha nálam is szalad a háztartás, de a kenyér, az mégiscsak kenyér J Viszont felülmúlhatatlan, amikor a sütőből kiveszed a kenyeret, érzed az illatát és pár perc múlva a kenyér beszél hozzád. Nem, nem bolondultam meg, a kenyér tényleg beszél! De erről is írok majd.

Elsősorban elmondanám neked, hogy van különbség a kenyerek között. Most nem arra gondolok, hogy a bolti számomra ehetetlen és a házi a legfinomabb, hanem arra, hogy az otthon sütött kenyerek között is van különbség. Ez adódik a lisztek miatt és attól is függ, mit használsz hozzá: öregtésztát vagy kovászt.

A fehérkenyér mindig puffosabb, légiesebb lesz, a rozskenyér meg tömörebb, a krumplis kenyérről már nem is beszélek. Az öregtésztás kenyerek is légiesebbek, a kovászos kenyér viszont tömörebb, savanykásabb, nedvesebb, ízesebb.

Na de mi is az az öregtészta?

Az öregtészta az a tészta, ami a kenyérsütés előtti napon készül és hűtőben is eltartható 4-5 napig. Én a Limara blogjában található öregtésztát használom, ami nem más mint:

500 g kenyérliszt

3 dl kézmeleg víz

1 csipet cukor

1dkg élesztő

Mindezt összegyúrom szép lazán, míg szépen összeáll és vagy egy kelesztőtálban (ami nekem nincs) vagy egy nagy lábasban, amit fedővel letakarok, hagyom pihenni 10-12 órát. Én úgy szoktam, hogy amikor este lefekszem meggyúrom és másnap használom. Este még csak egy gombóc tészta, de reggelre ilyen lesz.

Utána átgyúrom, látszik rajta, hogy szép selymes tészta és egy lezárható dobozban beteszem a hűtőbe, ott pihen, amíg felhasználásra kerül.

És akkor mi a kovász?

Hát a kovásszal kicsit több dolgunk van, de érdemes vele foglalkozni. És még valami, a kovász akár éveken keresztül is eláll. Igen, jól olvastad, éveken keresztül J
Én olvasgattam innen is, onnan is és kialakítottam a sajátomat. Biztos mások is csinálják így, azért én is leírom.
A kovászkészítés egy minimum 10 napos folyamat, ami nem vesz igénybe több időt, mint napi 5 perc.

Első nap

Egy jól záródó, nagy (legalább egy literes) befőttesüvegbe tettem 1 evőkanál joghurtot, 40 g hideg csapvizet és 40 g lisztet. Villával jól összekevertem, lezártam és 20-25 fokos helyiségben pihentettem. Ennyi.

Második nap

Az előző napi keverékhez egyszerűen hozzáadtam 40 g hideg vizet és 40 g lisztet, villával összekevertem, újból lezártam és ment megint pihenni.

Harmadik nap

A második napi teendőket ismételtem a harmadik napon is.

Negyedik nap

Előkészítettem egy másik befőttes üveget, ugyanolyan nagyot mint az előző. A kovászt villával összekevertem, átmértem a második befőttes üvegbe 70 g kovászt és ehhez hozzáadtam 100 g vizet és 100 g lisztet. Azt a kovászt, ami az egyes számú üvegbe maradt, ki kell önteni. Így ebben a formában nem jó még semmire. Tudom, hogy ez pocsékolásnak számít, de akár elajándékozhatod másik elszánt kovásznevelőnek, vagy csak simán könnyes búcsút kell venni tőle.

Ötödik nap – Tizennegyedik nap

A negyedik napon leírtakat kell megismételni.

Itt bevallom neked, én sem bírtam ki, hogy állandóan kiöntögessem a felesleges kovászt, hanem a hatodik napon, a kiöntendő kovászból kimentettem 70 g kovászt és abból nevelgettem egy másik kovászt is.

Így lett meg nekem elsőként Kázmér és utólag Sári is. J Lehet nevetni, én viszont nem tudok nevelgetni semmit ha annak nincs neve. És látni fogod, hogy a befőttes üvegekben élet keletkezik. Hiszen első napon még nem igazán fog látszani, de ahogy telik az idő, úgy napról napra buborékosabbak lesznek a kovászok, egyre több bennük az élet.

És mit kell tenni ha már tizennégy napos a kovász? Hát ekkor érik meg arra, hogy sütni lehessen vele. A receptek mindig olyanok, hogy a kovászból mindig visszamarad kb. 70 grammnyi, azt etetni kell. Például megeteted 100 g vízzel és 100 g liszttel, összekevered és azonnal beteszed a hűtőbe. Hibernáltatod J 
Na ebben az állapotban képes nagyon sokáig elleni. Amikor szükséged van rá, csak előkapod a hűtőből, kiveszed a kívánt mennyiséget, azt picikét megeteted, hagyod szobahőmérsékleten, hogy másnap felhasználhasd és a visszamaradt kovászt is megeteted, csak azt a hűtőbe teszed vissza, ott várja majd a sorát, hogy újból használd J

Az alábbi képen az egy héten keresztül hűtött és életre etetett Sárikám látható. Igazi NŐ! Nem sok kellet neki, hogy ilyen fortyogó buborékokat produkáljon.

Még valamit meg kell mutatnom neked, hogy lásd, mindahhoz amit fentebb leírtam, kell egy kis őrület, egy kis szenvedély hogy minden rendben menjen. Most nagyot nézhetsz, őrület és szenvedély??? Ne izgulj, ha belevágsz a kenyérsütésbe, felfedezed magadban mindkettőt. Nézd meg ezt a videót, láthatod, másokat is utolért a dolog. J

Ugye nem olyan nagy ördöngősség? ;)

Jázminom :)

Hogy azért ma is legyen bejegyzés...

Lehet a blogot olvasva megkérdezed miért az a címe, hogy Ketten a konyhában, ha egyszer leggyakrabban a magam nevében írok? A kislányomnak is nagy szerepe van az előkészületekben és a munkálatokban is. Például mindig segít elővenni a konyhában használatos eszközöket, vagy gyakran az ő kis kezei ügyesebben formáznak meg dolgokat, mint az én lapáttenyerem. Arról nem beszélve, hogy gyakran megihlet, amikor azt mondja: Mi lenne ha ezt így vagy úgy csinálnánk? Tegnap például az ő ötlete volt egy süti. Elmondta milyenre képzeli, én elkészítettem, mert jó ötletnek találtam, de majd csak hétvégén mutatjuk meg. J Megsúgom neked, most már szülinapi tortát akar ebből a sütiből, így át kell alakítani. 

És azt is elárulom, van egy Bálintom is, ő két évvel nagyobb Jázminnál és egészen más temperamentumú, éppen ezért ő azt szokta mondani, hogy ő úgy segít nekünk, hogy békén hagy bennünket és majd megeszi amit készítünk :) Ő viszont más dolgokban nagyon ügyes!

És még valami: nagyon-nagy szerepe volt Kázmér és Sári életében. Minden nap szólt, hogy etessem meg őket, mert a sok dologtól gyakran megfeledkeztem róluk. Szóval, Jázmin nélkül minden nehezebben menne.Azt kérdezed, kicsoda Kázmér meg Sári? Holnap megtudod! J

Kakaós csiga és marmeládés hajtogatott bukta blundel tésztából

Amikor először hallottam a blundel tésztáról, akkor körülbelül úgy reagáltam, mint majd sokan közületek, mert ez egy hajtogatott, vajas kelt tészta. De ne ijedjetek meg, hanem ha van egy kis időtök, akkor csináljátok meg, megéri J

Na meg a marmeládé... Nem tudom hol hogyan hívják, itt így. Ez egy sűrű, vágható lekvárszerű gyümölcspaszta. Nekem gyerekkoromat idézi, de gondolom mások is vannak ezzel így. Nálunk még kapható szerencsére, így biztos máshol is fellelhető.

A tésztához:

500 g liszt

2,5 dl langyos tej

1 tojássárgája

250 g vaj (ha nagyon meg van szorulva az ember anyagilag, akkor helyettesíthető Rama margarinnal)

25 g friss élesztő

50 g cukor

½ vaníliarúd kikapart belseje

1 kiskanál só

A vajat 100 g liszttel szépen összegyúrom és félreteszem. A langyos tejbe teszem a cukrot és az élesztőt és hagyom egy kicsit felfutni, majd hozzáadom a tojássárgáját, a vaníliarúd kikapart belsejét , a lisztet, majd kiveszek 70 grammot a lisztes vajkeverékből, hozzáadom a tésztához és mindebből egy lágy, de nem ragadós tésztát gyúrok. Kerekítem és félreteszem pihenni 20 percre. A lisztes vajat ráhelyezem egy sütőpapírra, téglalappá lapogatom a sütőpapír között és beteszem a mélyhűtőbe arra a 20 percre míg a tészta is pihen.

Amikor lejárt a pihenési idő, a kezemmel a tésztát enyhe rombuszmintára lapogatom, a közepébe teszem a hűtőből kivett vajat és ráhajtom a tészta négy sarkát. 

Nyújtófával téglalappá nyújtom és háromba hajtom a következőképpen: gondolatban háromfelé osztom a tésztát, a baloldalt ráhajtom a középső részre és ugyanezt teszem a jobb oldallal is. Amikor ez megvan, a tésztát elfordítom 90 fokkal és újból téglalappá nyújtom. Amikor ez is megvan, akkor képzeletben négybe osztom a tésztát, a két oldalt behajtom a közepére, majd az így kapott két részt még egyszer egymásra hajtom. Az így kapott tésztát a hűtőbe teszem pihenni 20 percet. Az idő lejártakor újból téglalappá nyújtom és az elején leírt hármashajtást elvégzem újból, majd megint visszateszem a hűtőbe a tésztát pihenni.

Én az idő lejártával nyújtódeszkára helyeztem a tésztát és téglalappá nyújtottam. Ennek egyharmadát levágtam a marmeládés buktához, azt hat részre vágtam és az alábbi módon formáztam. Ezt a fajta sütit igazán a francia pain au chocolat ihlette. Abban süthető csokirudak vannak ugyanígy beletekerve a tésztába. Nekem az tetszik, hogy kisülve és beleharapva is ugyanolyan klasszul két töltelékcsík marad meg.

A kakaós csigának megmaradt részt megszórtam cukorral, holland típusú kakaóporral és feltekertem mint a bejglit, 2 cm-es szeleteket vágtam és tepsire helyeztem őket.

Mindkét megformázott fajta tésztát hagytam még pihenni 20 percig, majd lekentem egy felvert tojással és az előmelegített sütőben megsütöttem őket. A fényességet a végén ugyanúgy értem el, mint a vaníliás csigánál, hogy lekentem még forrón cukorsziruppal.

Jó étvágyat! J

Egyszerű bagett

Be kell vallanom nektek, én Limara által szerettem meg a kenyérsütést. Az ő oldalán találkoztam először nagyon jó és érthető leírásokkal. Most elsőként az ő receptjét osztom meg veletek, hogy majd jövő héten egy általam kitalált recepttel folytassuk. Tehát első próbálkozásra ezt a receptet osztom meg veletek.

Hozzávalók:

400 g kenyérliszt

2 dl langyos víz

0,5 dl tej

1 kiskanál só

2 evőkanál olaj

2 evőkanál burgonyapehely (ez akár el is hagyható, de nem kell kétségbeesni, én mindig azt a burgonyapelyhet használom, amiből az instant krumplipüré készül, itt ugyanis sehol nem találtam másik fajtát)

20 g friss élesztő.

A hozzávalókból tésztát gyúrunk. Én úgy szoktam, hogy a langyos vizet, tejet összekeverem, belemorzsolom az élesztőt. Külön összekeverem a lisztet, burgonyapelyhet és a sót, majd hozzáadom a vízes tejes keverékhez és elkezdem gyúrni. Legvégén adom hozzá az olajat. Addig kell gyúrni, míg a kezünk alatt szép selymes de nem ragadó tésztát kapunk. Amikor ez megvan, akkor letakarva 30 percig pihentetem.

Az idő lejártával picit átgyúrom még egyszer és háromba vágom a tésztát. Ekkor hagyom még 10 percet pihenni a tésztát, hogy könnyen formázható legyen.

A formázáshoz az alábbi videót ajánlom, én ezt találtam a legjobbnak. Nekem nincs bagett sütő tepsim, ezért én is a formázás után úgy pihentetem a tésztát ahogy a videón láttam. Már megformázva vastag konyharuhára helyezem, felhúzok egy réteget és majd oda helyezem a következőt és így folytatom mindhárom bagettel. Így kelesztem duplájára őket.

Formázási videó

Ez idő alatt előmelegítem a sütőt úgy, hogy az aljába egy kislábasba vízet teszek, így biztosítom a párát a sütőbe. (Nálam nincsenek állítható fokok a gázsütőmön, maximumon tud csak sütni és így is sikerül neki J ) Amikor duplájára kelt a bagett, éles pengével bemetszem, tepsire helyezem, vízzel lepermetezem és addig sütöm, míg szép barna lesz. Van hogy kevés lisztet szitálok rá, hogy rusztikusabb legyen a kinézete, tégy te is kedved szerint.

Ilyen egyszerű ez! J

Vaníliás-mazsolás csiga és ennek változatai

Ez talán a legegyszerűbben elkészíthető csiga, péksüti amit valaha is készítettem!

A tésztájával most kicsit csaltam, mert egyszerűen vettem egy leveles tésztát a boltban és abból készítettem a csigákat, sütiket. Ezt most azért csináltam így, mert ma nem volt sok időm, másrészt, hogy ne szegjem azonnal a kedveteket holmi 4-5 órán át kelesztett, hajtogatott tésztával. De ne izguljatok, lesz olyan is! :D

A vaníliakrémhez:

2 tojássárgája

2 evőkanál cukor

½ tasak bourbon vaníliás cukor (akinek van, fél vanília kikapart belseje)

1 evőkanál kukoricakeményítő

2 dl tej

A két tojássárgáját kézi habverővel elkevertem a két evőkanál cukorral, majd hozzáadtam a fél tasak vaníliás cukrot. Ehhez hozzáadtam a keményítőt, ezzel is elkevertem, hogy egynemű, csomómentes massza legyen. Lassanként hozzáadtam a tejet is, majd a legkisebb lángon, állandó kevergetés mellett sűrűre főztem. A krémet letakarva hagytam hűlni, hogy ne bőrösödjön.

A csigákhoz egyszerűen a lapra kentem a krémet, megszórtam mazsolával, feltekertem, mint a bejglit és kb. 2 cm-es szeleteket vágtam belőle, tepsire helyeztem, lekentem egy felvert tojással és megsütöttem őket. Nagyon fontos, hogy a leveles tészta már meleg sütőbe kerüljön.

A hajtogatott verzióhoz az alábbi képek szerint jártam el. Kockára vágtam a lapot, kettéhajtottam, a szélétől a közepe felé bevagdostam úgy, hogy ne érjek a közepéig. Kihajtottam, majd a mellékelt képek szerint hajtogattam a széleit, hogy a kívánt formát megkapjam. A közepébe helyeztem egy kiskanálnyi krémet és díszítésképpen egy-egy aszalt vörös áfonyát raktam a krém tetejére. A széleit lekentem felvert tojással, így mentek a sütőbe.

A kis szélforgó formát pedig szerintem mindenki el tudja készíteni, abba a változatba is a vanília krém került.

És hogy mitől ilyen szép fényes a tészta amikor kisült? A legvégén amikor kiveszem a kész sütit a sütőből, azonnal lekenem cukorsziruppal, ettől lesz olyan szép fényes. A cukorszirup nem más, mint fél deci vízbe megfőzök két evőkanálnyi cukrot, míg az picit sűrűsödni kezd. Fontos, hogy a süti forró legyen és a cukorszirup hideg. Ez utóbbit jó előre el kell készíteni és lehűteni. Ha marad belőle, jól zárható üvegben eláll pár napot a hűtőben.

Jó étvágyat! J

Majonézes padlizsánkrém és egyéb kencék :)

Nemrég kenyeret sütöttünk, méghozzá finom ropogós gyökérkenyeret. Nade mi kerüljön rá?

Nálunk nagy kedvenc a majonézes padlizsánkrém, amit már Jázmin is meg tud csinálni. Éppen ezért a receptünk megjelent a Kifőztük magazinban is itt 

Hozzávalók:

2-3 padlizsán

1 vöröshagyma

2 nyers tojássárgája

1 kiskanál mustár

kb. 2 dl olaj

Só

Őrölt bors

Elkészítés:

Héjával együtt megsütjük a padlizsánt. Addig kell sütni, amíg össze nem esik és meg nem puhul. Amikor kihűlt meghámozzuk. Tálba tesszük, hozzáadjuk a megtisztított, apró kockára vágott hagymát és botmixerrel az egészet pépesítjük

Elkészítjük a majonézt: a nyers tojássárgájához hozzáadjuk a mustárt és állandó keverés mellett, lassan belecsöpögtetjük az olajat. Amikor kész a majonéz, összekeverjük a padlizsánnal. Sóval, borssal és ha szükséges, még egy kevés mustárral ízesítjük. Behűtve tálaljuk.

Ugyanez a helyzet a brokkolikrémmel és a karfiolkrémmel is. A majonézt a fentiek alapján elkészítjük. Most nem padlizsán, hanem főtt és áttört, de akár botmixerrel pépesített brokkoli (az alsó képen látható) vagy karfiol helyettesíti ezt. A karfiolkrémhez szoktunk egy kis fokhagymát is hozzáadni, de igazság szerint az ízesítésnek csak a fantázia szab határt J

Jó étvágyat! 

Svájci gyökérkenyér - Pain paillase

A történet ott kezdődött, hogy egy ismerősöm felhívta a figyelmem erre a fajta kenyérre. Kicsit utánaolvastam, utánakérdeztem és szinte mindenki a Szemirámisz függőkertje által használt receptet ajánlotta. Gondoltam, legyen, kipróbálom :)

Ha valaki, bárki kenyérsütésre adja a fejét, nyugodt szívvel ajánlom ezt a fajta kenyeret első próbálkozásképpen, hiszen nem kell dagasztani és túl sok dolog nincs vele. Az arányok betartásával garantált a siker! És szerintem nincs jobb egy saját sütésű kenyérnél. :)

Hozzávalók:

500 g kenyérliszt

4 dl langyos víz

17 g friss élesztő

12 g só

1 kávéskanál cukor

Elkészítése:

A történet a sütést megelőző este kezdődik. Egy nagy tálba elkészítettem a lisztet, hozzákevertem a sót, cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. Hozzáadtam a langyos vizet és egy fakanállal jól elkevertem a hozzávalókat. Másnapig szobahőmérsékleten pihentettem. (állnia kell körülbelül 10-12 órát)

Reggel a nyújtódeszkám alaposan megliszteztem, kiborítottam rá a tésztát és két részre osztottam.  Egyenként téglalappá lapogattam a tenyeremmel ( nem kell hozzá nyújtófa), majd ezt követően feltekertem mint a bejglit. Nem kell félni, a tészta eléggé lágy, de ha alaposan lisztezett deszkán dolgozunk, akkor nem ragad le a tészta. Amikor feltekertük, tekerünk rajta kettőt-hármat, úgy mint amikor kézzel törölközőt tekerünk, csak ezt kicsit finomabban :) 

Én a második téglalapra szórtam provance-i fűszereket és megszórtam egy pár fekete kimagozott és négybe vágott olívabogyóval, így egyből kétfajta kenyeret kapunk. (Itt ennél a résznél mindenkire rábízom, hogy fűszerezi-e a kenyeret, vagy sem. Az enyémekbe volt, hogy olasz fűszer került aszalt paradicsommal, volt hogy zöldfűszerek, de simán is nagyon finom!)

A megformázott kenyereket rátettem egy sütőpapírral kibélelt tepsire és hagytam egy fél órácskát pihenni őket, addig bemelegítettem a sütőt. A sütőbe tegyünk egy kisebb lábosba vizet, ettől lesz majd gőz a sütőben. A fél óra elteltével a kenyérkéket bespricceltem egy kis vízzel, meghintettem liszttel és körülbelül 40 perc alatt megsütöttem őket, majd rácson hagytam őket kihűlni.

A fehérkenyérnél picit tömörebb állagú kenyeret kapunk, melynek héja ropogós, belseje szaftosan puha. Arról nem is beszélve, micsoda illat terjeng majd a konyhában, miközben sülnek a kenyérkék :)

Ennyi? – kérdezhetnéd. Hát ennyi! Én mondtam, hogy nem nehéz dolog ez ;)

Kenyérsütésről

Ma nem lesz recept. Arra gondoltam, hogy egy kicsit motivállak titeket J

Pár évvel ezelőtt igazán csak az érdekelt, hogy házi kenyeret akartam előállítani, mivel mindenhol olvasni lehetett, milyen sok mű dolog van a bolti kenyérben. 

Álmaim netovábbja volt egy kenyérsütő gép. Meglett. Sütöttem benne kenyeret, de be kell vallanom, messze nem az volt mint amire vágytam. Elkezdtem mindenféle receptet keresni , blogot böngészni, hogy akkor hogy is kell azt az igazi kenyeret elkészíteni. Bevallom, nem ment egyik napról a másikra, de idővel kitapasztaltam melyiket hogyan kell készíteni. Nem használok gépeket a kenyér előállításához, csak nagyritkán, amikor mondjuk betegeskedem, vagy éppen rosszabb napom van és rábízom a gépre a dagasztást. De ez igen ritka. Higgyétek el, nincs nagyobb öröm, mint amikor a kezetekkel dagasztjátok a tésztát és érzitek amint alakul, változik. Egy idő után már tapintásra tudni fogjátok, mit kell még hozzáadni, hogy sikerüljön a művelet J

És még valami ami talán elveheti a kedvetek. Én igazán megrettentem amikor szembesültem azzal, hogy van kismillió fajta liszt, mindenféle kütyü ami elősegíti a konyhai tevékenységet és hiperszuper gépek amiken állítani lehet hőfokot, időt, stb. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy van egy ősrégi gázsütőm, amin sosem lehetett sütési fokot állítani. Egyféleképpen süt, méghozzá maximumon és ennyi. Kitapasztaltam mindemellet hogyan lehet mégis sütögetni vele. És a másik kis konyhai csodám nem más, mint egy elég csúf sparhelt, de ő is tökéletesen végzi a dolgát. Őt meg is mutatom nektek J

Az alapanyagokról pedig talán annyi, hogy nem a legdrágább lisztet veszem, hanem ha lehet, akkor kipróbálom a legolcsóbb fajtákat és van ami tökéletesen beválik. 

Nem használok mindig vajat, pedig én is tudom, hogy az sokkal jobb és egészségesebb, de ez hónap végén nem tud engem sem motiválni, ilyenkor kicsi lelkiismeretfurdalás mellet én is a margarin után nyúlok a boltban.

Tehát akkor a lényeg: Lehet olcsón is és kevés hozzávalóból is finomakat előállítani. Idővel a receptek mellett feltüntetem majd melyik lisztet használtam éppen, vagy milyen márkában csalódtam. Amint azt a legelején is ígértem, lesz itt sikerélmény és konyhai katasztrófa is. Az a célom, hogy lássátok és tapasztaljátok mindez lehetséges J

Fokhagymás - tejfölös - sajtos baguette

Hozzávalók (8 adaghoz):

0,5 kg liszt
2,5 dl tej
2,5 dkg friss élesztő
1 teáskanál cukor
2 kávéskanál só
0,5 dl olaj
2 evőkanál tejföl
1 tojás
2 evőkanál burgonyapehely

Tetejére
1 nagy gerezd fokhagyma
1,5 dl tejföl
reszelt sajt tetszés szerinti mennyiségben
2 csipet só

Elkészítés: 

A langyos tejbe belemorzsoltam az élesztőt a cukorral és hagytam felfutni. Miután ez megtörtént beleöntöttem a kenyérsütő üstjébe, hozzáadtam a többi hozzávalót és hagytam, hogy a gép egy sima tésztát dagasszon. Amikor készen lett, kivettem, beletettem egy kelesztőtálba és hagytam duplájára kelni.

A tésztát átgyúrtam és 8 egyenlő részre osztottam. Kis gombócokat formáztam belőlük, majd mindegyiket hosszúkásra nyújtottam, és lazán feltekertem. Így 8 egyforma, hosszúkás rudat kaptam. Éles pengével (vagy késsel) hosszában megvágtam, úgy, hogy a két végén kihagytam 1,5-1,5 centimétert. Így hagytam még 15 percet állni.

Addig megpucoltam a fokhagymát, lereszeltem és elkevertem a tejföllel és a kevés sóval. A tejfölt rákanalazom a baguette vágásaiba és egyenletesen elkenem, megszórom a reszelt sajttal és 180 fokon aranybarnára sütöm. (kb. 30 perc)

Vaníliás rózsabriós

A történet ott kezdődött, hogy az interneten megláttam ezt a fényképet és azonnal tudtam, ezt majd valamikor valahogy én is meg fogom sütni. Kis lelkes segítségem bőszen bólogatott a tervemhez :) Sokat nem kellet várni erre, péntekre Jázminom belázasodott, hát itthon maradt. Délután már volt olyan erős, hogy sütni akarjon :) Most már csak azt kellet kitalálnunk, milyen tésztából fogjuk eme csodát megkreálni. Eszembe jutott Tücsökbogár blogja, ott nagyon jó kis briós receptre találtam régebben, most az ő tésztáját használtam, nüansznyi változtatással.

Hozzávalók:

0,5 dkg liszt
5 dkg vaj (jobb a vaj margarin helyett, így aki teheti az vajat használjon)
5 dkg porcukor
2,5 dkg friss élesztő
2,5 dl tej
3 darab tojássárgája
1 teáskanál vanília eszencia
csipet só

Elkészítés:

A tejet meglangyosítottam, beletettem a cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni. Egy másik tálba összekevertem a lisztet, az olvasztott vajat, a tojássárgákat és a csipet sót. Amikor felfutott a tejben az élesztő, hozzáadtam a lisztes keverékhez. Laza könnyed tésztát dagasztottam belőle. Lisztfüggő a dolog, de nekem kellett hozzá még egy kis tej, hogy kellő állagú tésztát kapjak. Amikor a tészta szép selymes lett, letakarva, langyos helyen duplájára kelesztettem. Megsúgom nektek, mi párnák közé tesszük alukálni, ott a jó kis melegbe szép nagyra kel :) Ez körülbelül egy óra. Amikor megkelt, ráborítom a lisztezett nyújtódeszkára és félujjnyi vastagra nyújtottam. Korongokat szaggattam egy 4,5 – 5 cm-es szaggatóval és a mellékelt képek szerint egymásra helyeztem őket úgy, hogy csak a szélek érjenek össze, majd feltekertem őket és egy éles késsel félbevágtam, így két kis rózsabimbót kaptam.

Ezeket hatosával egy 10 cm-es linzerkosárkába helyeztem. Lekentem egy kevés olvasztott vajjal amelybe elkevertem egy tasak vaníliás cukrot és hagytam őket 20 percet kelni. A sütés előtt lekentem egy felvert tojással, hogy szép fényesek legyenek.

Aranybarnára sütöttem, majd amikor kihűltek, porcukorral meghintettem őket.

Elkészíthető nagyobb változatban is, egy kapcsos tortaformában kisütve:

És mivel mi mindig ketten vagyunk a konyhában, Jázmin is elkészítette a saját kicsinyke változatát :)