Örülök, hogy ránk találtál!

Barátaim, ismerőseim biztattak, kezdjem a konyhai tapasztalataimat egy blogba gyűjteni és megosztani Veletek. Lesz itt minden, levesek, főételek, még mosószer is, de legfőképpen péksütik, kenyerek, sütemények. Lesznek átvett receptek és sajátok is.Lesznek sikerek és konyhai katasztrófák, de ha nem veszed rossz néven, mi azt is megosztjuk Veled :)
És mivel mi szinte mindig ketten ügyködünk a konyhában a lányommal Jázminnal, lesznek gyerekek által is elkészíthető receptek. Remélem gyakran ellátogatsz hozzánk és találsz majd kedvedre való recepteket :)

2014. március 22., szombat

Svájci gyökérkenyér - Pain paillase


A történet ott kezdődött, hogy egy ismerősöm felhívta a figyelmem erre a fajta kenyérre. Kicsit utánaolvastam, utánakérdeztem és szinte mindenki a Szemirámisz függőkertje által használt receptet ajánlotta. Gondoltam, legyen, kipróbálom :)
Ha valaki, bárki kenyérsütésre adja a fejét, nyugodt szívvel ajánlom ezt a fajta kenyeret első próbálkozásképpen, hiszen nem kell dagasztani és túl sok dolog nincs vele. Az arányok betartásával garantált a siker! És szerintem nincs jobb egy saját sütésű kenyérnél. :)

Hozzávalók:
500 g kenyérliszt
4 dl langyos víz
17 g friss élesztő
12 g só
1 kávéskanál cukor

Elkészítése:
A történet a sütést megelőző este kezdődik. Egy nagy tálba elkészítettem a lisztet, hozzákevertem a sót, cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. Hozzáadtam a langyos vizet és egy fakanállal jól elkevertem a hozzávalókat. Másnapig szobahőmérsékleten pihentettem. (állnia kell körülbelül 10-12 órát)
Reggel a nyújtódeszkám alaposan megliszteztem, kiborítottam rá a tésztát és két részre osztottam.  Egyenként téglalappá lapogattam a tenyeremmel ( nem kell hozzá nyújtófa), majd ezt követően feltekertem mint a bejglit. Nem kell félni, a tészta eléggé lágy, de ha alaposan lisztezett deszkán dolgozunk, akkor nem ragad le a tészta. Amikor feltekertük, tekerünk rajta kettőt-hármat, úgy mint amikor kézzel törölközőt tekerünk, csak ezt kicsit finomabban :) 
Én a második téglalapra szórtam provance-i fűszereket és megszórtam egy pár fekete kimagozott és négybe vágott olívabogyóval, így egyből kétfajta kenyeret kapunk. (Itt ennél a résznél mindenkire rábízom, hogy fűszerezi-e a kenyeret, vagy sem. Az enyémekbe volt, hogy olasz fűszer került aszalt paradicsommal, volt hogy zöldfűszerek, de simán is nagyon finom!)
A megformázott kenyereket rátettem egy sütőpapírral kibélelt tepsire és hagytam egy fél órácskát pihenni őket, addig bemelegítettem a sütőt. A sütőbe tegyünk egy kisebb lábosba vizet, ettől lesz majd gőz a sütőben. A fél óra elteltével a kenyérkéket bespricceltem egy kis vízzel, meghintettem liszttel és körülbelül 40 perc alatt megsütöttem őket, majd rácson hagytam őket kihűlni.
A fehérkenyérnél picit tömörebb állagú kenyeret kapunk, melynek héja ropogós, belseje szaftosan puha. Arról nem is beszélve, micsoda illat terjeng majd a konyhában, miközben sülnek a kenyérkék :)

Ennyi? – kérdezhetnéd. Hát ennyi! Én mondtam, hogy nem nehéz dolog ez ;)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése