Erre a kekszre Szofikánál bukkantam rá itt. Viszont nálunk története van :)
Amikor először készítettem el, akkor tényleg csak a kávé mellé akartam valami kis kekszet enni, kínálgatni a vendégeknek, azt nem is sejtettem, hogy Jázminomnál ez addiktív édesség lesz. Neki ez totál kedvenc, minap mondta is, ő enélkül nem tud élni :D (elég drámai volt, amikor ezt bejelentette) De hogy miért Misa keksz? Folyton sütni kell ezt a kekszet és egyszer, amikor megsütöttem éppen csak párat fogyasztottunk el, a többit a konyha asztalon hagytam. Muszáj volt, mert még langyosak voltak. Körülbelül fél perc telt el, Jázmin kiment a konyhába és kétségbeesett arccal követelte rajtam a kekszeket. Nem értette hogyan tünhetett el mind?! Én sem értettem, hát utánanéztem. Csak morzsák voltak az asztalon. Meglett a ludas is, hiszen a kinti cudar hideg miatt, Misa kutyánk bejöhetett melegedni, de az egyezségünk ennyi volt, arról nem volt szó, hogy eltünteti a kekszeket! :) Azóta ha megkérdezem kiskuktám mit süssünk, a válasz gyakran az: Misa kekszet!
Hozzávalók:
80 g liszt
25 g kakaópor
fél teaskanál sütőpor
90 g kristálycukor
25 g vaj
1 tojás
10 ml Amaretto likör
Bevonáshoz: porcukor
Egy tálba szitáltam a lisztet, hozzáadtam a kakaóport, a fél teáskanál sütőport és a cukrot. Külön tálkába felvertem a tojást, majd hozzáadtam az Amaretto likört. A liszthes keverékhez hozzámorzsoltam a vajat, majd hozzáadtam a tojás-likör keveréket is és alaposan eldolgoztam. Kicsit ragadósnak tünhet de nem baj, ilyennek kell lennie. Folpackba tettem és egy órára a hűtőbe helyeztem pihenni.
Az idő elteltével kivettem a hűtőből, egyforma méretű diónyi golyókat formáztam belőle, majd mindegyik golyót alaposan meghempergettem a porcukorba. Fontos, hogy az egész csupa porcukor legyen, annyira, mintha vastag cukor burok lenne.
Sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem őket, tisztes távolságra egymástól és előmelegített sütőbe megsütöttem. Körülbelül 12-14 perc kellet neki az én sütőmbe. A keksz ennyi idő után lágynak, nyersnek tünhet, de amikor kihűlt, szépen megkeményedett. (már azok a darabok amik megélték a teljes kihűlést :) )
Jó étvágyat!
Bocsánat, de röhögök! :D Jó sztori, persze akkor nyilván nem nevettetek, amikor a kekszikék eltűbtek, de most legalább van egy jó keksznevetek és egy aranyos történetetek. ;)
VálaszTörlésMost már mi is kacagunk rajta, de akkor abban a pillanatban ha Jázmin szemmel ölni tudott volna.... Bár nagyon szereti a kutyust és egy-egy kekszet stikába biztos adna neki, nade mind????!!!!! :D
Törlés